Külügyminiszterek a magyar sajtó sokszínűségéért /magyar-angol/
Az Európai Újságírók Szövetsége Magyar Tagozata elnökségének állásfoglalása a sajtószabadság világnapján - magyar és angol változat
A sajtószabadság nemzetközi napján, május 3-án az EÚSZ Magyar Tagozata arra emlékeztet, hogy harminc évvel ezelőtt nem csak Közép-Európában, hanem Dél-Afrikában is lezajlott egy korszakos fontosságú rendszerváltozás. Ennek nyomán fogadták el 1991. május 3-án Afrika újságírói a namíbiai fővárosról elnevezett Windhoek Deklarációt, amelyben hitet tettek a szabad, független és sokszínű sajtó kialakítása és megőrzése mellett.
A namíbiai nyilatkozat időszerűségét a múló idő csak növelte, szinte mindenütt a világban. A magyar újságírókat és újságolvasókat, hallgatókat és nézőket elsősorban a magyar médiahelyzet érdekli, amelynek súlyos válságát semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy az elmúlt hetekben ismét diplomáciai téma lett a magyar médiavilág. A közép-európai térséget jól ismerő Donald Blinken amerikai külügyminiszter pontosan és retorikai túlzások nélkül fogalmazott, mondván, hogy sokan aggódnak a „pluralizmus, a sokszínűség, a független hangok csökkenése miatt”. A State Department irányítója ezzel a kijelentésével jelezte, hogy a Biden-kormány – az amerikai alkotmánynak megfelelően - a demokratikus értékrend egyik legfontosabb elemének tekinti a csorbítatlan sajtószabadságot.
Sem a külföldi bírálók, sem mi nem állítjuk, hogy a magyar médiahelyzetet a brutálisra fordult belorusz, orosz vagy török sajtó megtorlások jellemeznék. Ettől azonban még igaz, hogy Orbán kormányai az elmúlt több mint tíz évben rendszerszintű gazdasági és politikai nyomással növelték befolyásukat a magyar médiában, kezes szolgává tették a közmédiát, az állami hirdetések részrehajló szétosztásával torzították vagy éppen felszámolták a piaci viszonyokat, s fokozatosan csökkentették a függetlenül működő médiumok számát; a közelmúltban a kormánykritikus Klubrádiót szorították az internetre, előtte az ikonikus Indexet sikerült szétzilálni, korábban a patinásan konzervatív Magyar Nemzet függetlenségét törték meg, miután a baloldali Népszabadság szerkesztőségét már bezáratták mondvacsinált gazdasági indokokkal - és a sor sajnos folytatható.
A közmédia elsilányítása a közelmúltban újabb nemzetközi hullámokat kavart: Alexander Schallenberg osztrák néppárti külügyminiszter tette gyorsan és határozottan szóvá, hogy a Magyar Televízió kigúnyolta és pellengérre állította a bécsi Profil című hetilap egyik munkatársát, csak azért, mert a riporter az Orbán-Mazowieczki-Salvini találkozóval kapcsolatban három kérdést tett fel fideszes európai parlamenti képviselőknek. A sajtó sokszínűségét pártolva és a szakmai szolidaritás szellemében a Magyar Tagozat élesen helyteleníti azokat a durva támadásokat, amelyeket Franziska Tschinderle ellen intézett néhány kormány- és Orbán-párti magyar orgánum.
A sajtószabadság világnapján osztjuk Othmar Karasnak, az Európai Parlament néppárti alelnökének azt a véleményét, hogy az Európai Unió „túl gyenge” ahhoz, hogy a kormányhoz közelálló médiumok „hazugságait és propagandáját” ellensúlyozza, ezért az európai értékek védelmére „határozottabb eszközökre” van szükség. A magyar médiafogyasztókat nem vigasztalja, hogy a politikus utalt rá, hazánkon kívül több más EU-tagállamban – így Görögországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Lengyelországban, Máltán – is akadnak gondok a sajtó szabad, politikai manipulációktól mentes működésével kapcsolatban. Miközben helyzetértékelésével egyetértünk, nincsenek illúzióink: az Orbán-kabinet sajtópolitikája szoros és elválaszthatatlan eleme a Fidesz több mint egy évtizedes, sajátos módon három fölényes győzelmet hozó politikájának, amelyet a szüntelen központosítás, a fékek és ellensúlyok következetes aláásása, a demokratikus értékrendtől és általában a Nyugattól való távolodás jellemez.
Egy évvel a jövő évi választások előtt javában épül a haveri „mély állam”, amelynek nem független, autonóm módon gondolkodó újságírókra, hanem szolgalelkű, az utasításokat hűen követő írnokseregre van szüksége. A Fidesz-autokráciából fakadó, a függetlenséget fokozatosan bénító médiapolitikára akkor is erkölcsi kötelességünk emlékeztetni a sajtószabadság világnapján, ha tudjuk, hogy tiltakozásunktól – mint egyébként a tiltakozások egész sorától szerte a világban – nem várható hirtelen fordulat a cinikus hatalomgyakorlók részéről.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Foreign Ministers for the Diversity of the Hungarian Press
Resolution of the Hungarian Section of the AEJ on the International Press Freedom Day
On the International Press Freedom Day, May 3, the Hungarian Section of the AEJ reminds that thirty years ago, an epoch-making regime change took place not only in Central Europe but also in South Africa. As a result, on May 3, 1991, African journalists adopted the Windhoek Declaration in the Namibian capital, in which they believed in the establishment and preservation of a free, independent and diverse press.
The timeliness of the Namibian statement has only been heightened by the passing of time, almost everywhere in the world. Hungarian journalists and newspaper readers, students and viewers are primarily interested in the Hungarian media situation, the serious crisis of which is shown by nothing more than the fact that the Hungarian media world has become a diplomatic topic again in recent weeks. U.S. Secretary of State Donald Blinken, who is well acquainted with the Central European region, put it accurately and without rhetorical exaggeration, saying "We have real concern that is shared by international press freedom advocates and many Hungarians over the decline of the pluralism and diversity and independent voices". With this statement, the head of the State Department indicated that the Biden government, in accordance with the American Constitution, considers unrestricted freedom of the press to be one of the most important elements of democratic values.
Neither foreign critics nor we claim that the Hungarian media situation is characterized by brutal retaliation against the Belarusian, Russian or Turkish press. However, it is also true that in the last more than ten years the governments of Orbán have increased their influence in the Hungarian media under systemic economic and political pressure, number of media; recently the government-critical Klubrádió was pushed to the Internet, before which the iconic Index was shattered, previously the independence of the patinatically conservative Magyar Nemzet was broken, after the left-wing Népszabadság editorial office was closed for economic reasons - and unfortunately the line can continue.
The flooding of the public media has recently stirred new international waves: Austrian Foreign Minister Alexander Schallenberg has quickly and firmly said that Hungarian Television mocked and put on a staff member of the Vienna-based weekly Profil, just because the reporter in connection with the Orbán-Mazowieczki-Salvini meeting asked Fidesz MEPs three questions. Advocating the diversity of the press and in the spirit of professional solidarity, the Hungarian Section sharply deplores the harsh attacks on Franziska Tschinderle by some pro-government and pro-Orbán Hungarian bodies.
On World Press Freedom Day, we share the view of Othmar Karas, Vice-President of the European Parliament, that the European Union is 'too weak' to counterbalance the 'lies and propaganda' of media close to the government, so we need 'stronger tools' to protect European values. Hungarian media consumers are not comforted by the fact that the politician pointed out that in addition to Hungary, several other EU member states - such as Greece, Slovakia, Slovenia, Poland, Malta - also have problems with the free operation of the press free from political manipulation. While we agree with his assessment of the situation, we have no illusions: the Orbán cabinet's press policy is a close and inseparable part of Fidesz's more than a decade-long policy of three overwhelming victories and characterized by incessant centralization and constant distancing from the Western value system.
A year before next year’s election, a dude “deep state” is in full swing, which needs not an independent, autonomously-minded journalist, but a servile-minded army of writers who faithfully follow instructions. It is our moral duty to remind people on World Press Freedom Day about the media policy of the Fidesz autocracy, which is gradually crippling independence, even if we know that our protest, like the whole series of protests around the world, is not expected to turn the minds abruptly of the cinical power practisers.
