Európai újságírók szövetsége
magyar tagozat

Julienne és az EU vendégeként Brüsszelben

Julienne-re az Airbnb-n bukkantam, mikor Brüsszelben kerestem szállást. Az ő szobája volt a legolcsóbb, valami diákszálláson, a város peremén, az egyetem mellett. Vonzott az ismeretlen.

Csinos kis arc, függönnyel félig eltakarva, tűnődtem, hogy mi lehet ennek az üzenete. Pénzes pasikra vadászna, vagy rejtőzködik? Nekem már se pénzem, se…

180Euró költségtérítést ígértek, meg hogy kifizetik a repjegyet. Így is fapadossal megyünk, szombat reggel, szerdára foglalva a retúrt. Betarisznyázva, és korábban, amennyire lehetett. Vissza kellett szoknom a franciára, diákkorom kedvenc nyelvére, és szerettem volna fényképezgetni is. Valahol a központi pályaudvar közelében van egy Bartók szobor, Varga Imre alkotása, megtalálnám még egyszer?

A busz a reptérről majdnem ugyanannyiért vitt be-ki, mint a repjegy. A központi repülőteret széles ívben el akartam kerülni: ott volt a merénylet 2016 márciusában, s pont az évforduló táján repültünk mi is. 90% valószínűséget adtam annak, hogy megint történni fog valami, de megúsztuk.

A gépen és a buszon mellettem egy ifjú magyar építész lány ült. Érkezéskor ő segített a barátnőjével a nekem való városi buszt megtalálni. A busz hosszan kacskaringózott fel a dombra. Barna bőrű fiatalember adta át nekem, az ősz szakállasnak az ülőhelyét. Muzulmánnak néztem, ahogy az utasok többségét is. Kiválóan beszéltek franciául.

Az ixelle-i temető közelében bukkantam rá a szállásra, csupa kis szoba, Julienne sehol. Nem ismeri senki. Valószínűleg az adóhivatal sem, mert nem is ez az igazi neve. Kínai diáklány, zenét tanul, ösztöndíjjal, közben valamilyen bácsit is ápol, ott is fog lakni, amíg enyém a szobája – a mobilszámán érem utol. A francia közös nyelv, az angol neki nehezebben megy, nekem a kínai sehogy. Julienne a szobája kiadásából csordogáló pénzt utazgatásra fordítja, már Budapestről is mesélni tud.

A zuhanyozó és WC közös. Megkapom a kulcsot, feltölthető közlekedési kártyát, térképet, amit leginkább az idelátogató fiataloknak készítettek, már a merényletek után. Az elhíresült Mollenbeek negyed egy pékkel van megjelölve a térképen, hiszen ott a legolcsóbb a pizza az egész városban. A brüsszelieknek eszükbe se jut gettósítani, magára hagyni ezt a környéket sem. Washingtonban vannak negyedek, ahová nem ajánlott nappal se bemenni gyalog. Brüsszelben nem ekkora baj, dolgozni kell azon, hogy ne is legyen.

Brüsszel Amszterdam és Párizs keverékére emlékeztet. A flamand a holland nyelv ikertestvére, az olcsó ruhaboltok itt ugyanannak az üzletláncnak a részei mint Amszterdamban. Csak a csatornák hiányoznak. Az, hogy minden helyi ügy helyi felelősségben van, az is a jó kálvinista hagyományokra épül, akár Hollandiában, akár Svájcban, akár itt. Vagy mint valaha Debrecenben és Sárospatakon volt.

Talán azért is került az EU parlamentje ide. Meg azért, mert itt volt, a szomszédban, polgármester Paul-Henri Spaak, akinek sikerült a vallonok és flamandok közti véres villongásokat leszerelnie az ötvenes években, és munkabizottsági elnökként összehoznia azt, amiből az EU kinőtt, az 1957-es Római Szerződést. A polgármester úr szobra ott áll a Gare du Sud mellett, a reptéri busz megállójától néhány lépésre. Embermagasságban, semmi glóriázás, idealizálás.

Embermagasságú a parlamenten belül Antall József és Horn Gyula portréja is, az utóbbit Szanyi Tibi hozatta ki ide, leginkább a saját pénzéből, Antall Józsefét volt egészségügyi minisztere, Surján László.
A hétfő délután, kedd délelőtt munka, újságírókkal és politikusokkal, az EU parlament épületének 7. emeletén, egy kisebb tanácsteremben. Ezért jöttünk ide Horváth Jóskával.

Brexit, sajtószabadság, orosz befolyás és visszaszorítása, s hasonló témák. A szervező-vendéglátó az EU Parlament és az Európai Újságírók Szövetsége.

A Brexittől gyászos a hangulat. A sajtószabadság szűkülésétől szintén, pedig akkor a magyar Magyar Nemzet még élt és virult, de a Népszabadság bezárása, s főleg annak a módja, már ijesztő árnyakat idézett. A szlovákiai kollégák is elvesztették kedvenc magyar újságjaikat és nem volt kedvük elfogadni Schöphlin György úr eszmefuttatását arról, hogy az illiberális demokrácia Tusnádfürdőn meghirdetett elméletében és gyakorlatában semmi antidemokratikus nem volna. Pedig Schöpflin úr, igen, a nyugatos Schöpflin Aladár unokája igazán be tudta vetni a ragyogó oxfordi szónoki képességeit. Az érvei viszont halványaknak bizonyultak. Találgatom: apja, nagyapja mit mondana másképp most?

Mit is mesélhettem volna mindebből Juliannának este az egyetem melletti kávézóban, ahol a színes diákforgatagban senki se azt nézi, hogy kinek milyen a bőrszíne? Vagy a vallása?

Az angoloknak és a velszieknek talán a sok közép-európai munkavállalóból lett elegük. Vagy csak rájuk, ránk fogják, hogy miattuk nincs munka a vidéken – amit nehéz is elhinni, mert a keletről jöttek zömében a nagyvárosokban tapadtak meg, ott pedig uniópárti maradt a többség. Londonban mohamedán bevándorló családból származik a polgármester, a lehető legtávolabb áll tőle minden idegengyűlölet. De a Sun, a legolvasottabb bulvárlap az másképp látta, láttatta, nagyon a Brexit fele húzott. Sokan úgy vélik, hogy azért, mert a Downing Street 10-re Londonban nyomást tud gyakorolni, az EU-ra Brüsszelben viszont nem, és féltette a hatalmát.

A legmeglepőbb, hogy egy holland zöld politikus kel ki leghangosabban a Brexit ellen. Mert idáig, ha valami nem tetszett a francia-német tengely döntéseiben, lehetett szövetségesként az angolokat keresni. Most majd nem lehet. Mikor lesz így az EU működése hatékonyabb, és mikor csak lehengerlőbb?

Egyetlen brit parlamenti képviselő védi a Brexitet, a régi gyarmati tisztviselők stílusában. Hát ez nem az az Anglia, amit én megszerettem. A skót résztvevő érezhetően maradna az EU-ban, de reményeit a spanyolok hűtik le: fogadkoznak, hogy itt néhány évig nem lesznek új tagok. Se egy Britaniából ki-, EU-ba belépni kívánó Skóciából, se a Balkánról, se máshonnan. Ez az álláspont Katalóniának is szól, vagy elsősorban Katalóniának: nehogy már kiválhassanak Spanyolországból, és közben visszakerülhessenek az EU-ba, mint tagok!

Néhány angol diák is odakeveredik a beszélgetésbe: hová mehetünk majd ingyenes egyetemre?
Idáig Dániába és Skandináviába is átjártak…

Manfred Weber, az EU-s kereszténydemokrata frakció vezetője viszont inkább optimista: végre a kontinensre kerülhet az eurót meghatározó tőzsdei központ, egységesebbé lehet tenni az európai nemzeti hadseregek fegyverzetét is, és még hosszan sorolja a terveket, időnként közbevetve, hogy ezt még ne írja meg senki.

Paradoxon, hogy még mindig a volt Varsói Szerződés egykori fegyvereinek, tankjainak, kalasnyikovjainak és helikoptereinek a maradéka a legegységesebb az EU-n belül, de ezt már csak én teszem hozzá, és én is csak magamban.

Brüsszel utcáin sok helyen felbukkannak katonák, demonstratívan a feltételezett terror veszély ellen, többnyire 40-50 éves dzsipekkel és teherautókkal. Ezekhez képest a magyarországi TEK páncélozott szállító harcjárművei, amik úgyszintén egykori varsói szerződéses eszközök, csúcstechnikának számítanak. Az öreg dzsipek illusztrálják azt is, miről beszél Weber, aki talán Merkel utódja lesz majd valamikor. Bármelyik járművet fel lehetne gyújtani egy házilag készített Molotov koktéllal, vagy akár egy szilveszteri petárdával is. Másrészt soha még csak kísérlet se történt ilyesmire, azaz a terrorral élni akarók, hála Istennek és az éberségnek, továbbra is nagyon elszigeteltek, marginálisak. A terrort se túlbecsülni nem kell, lebecsülni nem lehet. Értelmetlenül szedi az áldozatait, újra és újra, sokszor az antidemokratikus tendenciákat is erősítve.

Az orosz befolyás, különösen a média befolyásolása is téma. Úgy tűnik, az oroszok eltanulták a nyugat teljes média-befolyásoló technikáját, s különösen a zavarkeltésben hatékonyak, akár az on-line térben is.

Mára egész kis agytröszt figyeli, elemzi ezt a tevékenységet Európa különböző országaiban, hálózatosan együttműködve, NATO pénzekkel szponzorálva, profi hekkerekkel, big-data elemzőkkel kiegészítve.

Kissé hidegháborús a hangulat. Lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb lenne visszatérni a gorbacsovi békeelképzelésekhez, s nem bővíteni tovább keleti irányban a NATO-t? Garantálni az oroszajkú kisebbségek egyenrangúságát is? A legtöbb baj megoldásának ez lenne a kulcsa?

Senkinek sem tűnt fel, hogy aki választást akar nyerni, az ellátogat előtte Putyinhoz, és pár kérdésben megállapodik vele? Legyen az Le Pen lánya, Angela Merkel, vagy Orbán Viktor?

Senkinek sem tűnt fel, hogy az Euronews, az egyetlen nagy, a BBC-től független, európai, és magyar nyelven is működő hírcsatorna a magyar háztartások többségében nem is fogható? Mert az állami szabályozás is ebbe az irányba hat?

Zárószó: Két rövid munkanap, s rengeteg élmény, köszönet érte!

Bartókot sikerül újra felfedeznem. A Gare Centrale és a Place des Herbes között található, a Don Quijote szobra által dominált Place d’Espagne alsó oldalában álldogál, magányosan, ahogy Varga Imre elképzelte az öreg, beteg Bartókot, aki szeretne hazatérni Magyarországára, de már nem tud.

Isten veled Julienne! – búcsúzom, nem valószínű, hogy mi még egyszer találkoznánk.

Az EU Parlamenttől nem búcsúzom, csak elköszönök. Legalábbis remélem.

Tisztelettel és köszönettel,
Turchányi Géza
Brüsszel, Budapest, 2017. március – 2018. május