Európai újságírók szövetsége
magyar tagozat

Évek énekei – Kilencven éves lenne Bodor Pál

Bodor Pál Budapesten született, 1930. július 28-án, a temesvári piaristáknál diákoskodott, s az írással már 16 éves korában elkötelezte magát. Író, újságíró, költő, egykor a romániai nemzetiségi televíziózásért küzdő, az adásidő meghosszabbítását szorgalmazó, olykor egyensúlyozó befolyásos televíziós egyéniség, néha nehéz diplomáciai feladatok megoldója is. Pali, Pali bátyánk, de talán legismertebb nevén Diurnus – akadt még sok írói álneve – magyarországi áttelepülése után lett 1984-től az egykori Magyar Nemzet vezető publicistája, 1991-től pedig a Népszabadságé. Napi diurnuszkáival a Magyar Nemzet hasábjain hamarosan nagy tekintélyt szerzett a sajtóban, annak közéletében, s mindenekelőtt az olvasók széles körében. A rendszerváltozás lendületében magas sajtótisztségeket töltött be, előbb a MÚOSZ-ban, aztán szervezetünkben, az Európai Újságírók Szövetsége Magyar Tagozatában, elnökként, majd tiszteletbeli elnökként sok ötlet és kezdeményezés pártolója, kigondolója volt. Velünk együtt lelkes híve volt annak, hogy Magyarország az Európai Unió egyenrangú tagja, normáihoz, szabadságaihoz sokrétűen kapcsolódó tagállama legyen.

Szerteágazóan villódzó egyéniségét különböző jelzőkkel sokrétűen jellemezhetnénk, hosszadalmasan méltathatnánk kiemelkedő műveltségét, nyelvtudását, sorolhatnánk részletezőn három éve elhunyt elnökünk díjainak hosszú sorát, ehelyett azonban álljon itt minapi búvárkodásom eredménye: pár napja bukkantam rá az 1971-ben kiadott, 25 év terméséből válogató antológiára, az erdélyi Utunk Évek Énekei című válogatására, versekkel, versfordításokkal, képekkel megírt krónikára. Csodákkal teli kötet, példa arra, hogyan lehet a szinte semmiből valamit teremteni.

"Hazatérő útirajz", ez Bodor Pál verse a 15. oldaltól – talán van másik is, de bizonnyal álnév alatt. Előtte Hobán Jenő fogvacogtató emléke a háborúról, mögötte Mattis János és Márton Árpád képei színesednek, majd Páskándi Géza "Csodakék álmot" álmodik a kötetbe.

Íme, pár sor a bő félszáz soros Bodor- „útirajzból”:

Utazó vagyok én: anyanyelvem tolmács-szolgája minden idegen szó,
és önmagamhoz híven hallgatok minden idegen hangzást,
de minden útról hazavágyom s hazaérek rendületlen hittel és bizalommal
hogy nem térek meg üres iszákkal,
s nem csupán préselt virágok és tűre tűzött csodabogarak az én kincseim;
nemzetem, ez a bölcs, tanulékony iskolamester
imigyen tanulta meg a hegedűt idegen kézből
és citeráján így zengtek fel Bach bűvös futamai,
a görögség garmada kincse így jutott el szívünk táraiba,
így tettük a más szépségeket szebbé

.....

És hiszem azt, hogy iramló időnkben a nyelvünk,
melyben a tartalom sűrű vére kering,
mondatok és szavak kristályos rajza ragyog
s melyben a benső ritmusok dobja dübörg --
gyönyörű nyelvünk lelke képes e kornak
bő áramában a legszebb kincseket adni...

Bár éltetne még az Isten, téged, zenédet, álmaidat, Pali bátyánk!

Turchányi Géza

2020. július